Ambrus Attila őszinte vallomása: „Nem vagyok büszke arra, amit tettem”
A Viszkis néven elhíresült Ambrus Attila neve a mai napig megosztja a közvéleményt: egyesek szerint romantikus hős, mások szerint veszélyes bűnöző. A 90-es évek legismertebb bankrablója most az Arccal a csúcsra podcast legújabb epizódjában nyíltan és meglepő őszinteséggel beszélt múltjáról, bűneiről, bukásáról és az azóta tartó megváltozott életéről.
A műsorban elhangzottakból világosan kirajzolódik: Ambrus nem próbálja mentegetni magát. „Nem vagyok büszke arra, amit tettem” – mondta, és egyértelműen kijelentette: ma már azon dolgozik, hogy az emberek – különösen a fiatalok – tanuljanak az ő hibáiból, és ne az ő példáját kövessék. Nem titkolja, hogy a nyilvánosság figyelmét sokszor épp a botrányai miatt kapja, de ezeket az alkalmakat igyekszik arra használni, hogy elmondja: amit egykor tett, az nem volt helyes.
A beszélgetés során szót ejtett arról is, hogy milyen érzés volt szembesülni azzal, hogy a múltja még mindig árnyékként kíséri. Elmesélt egy történetet, amikor egy közlekedési szabálysértés miatt bevonták a jogosítványát, és az őrszobán a rendőr egyszerűen annyit mondott: „Nem vagyok hajlandó egy légtérben lenni vele, mert utálom Ambrust!” A fájó élmény azonban csak megerősítette abban, hogy nincs más út: tisztességes életet kell élnie, következetesen és felelősen.
Különösen erős pillanata volt az adásnak, amikor a kaszinókról esett szó. Attila elismerte, hogy régen szenvedélyes játékos volt, és súlyos milliókat veszített el szerencsejátékokon. Ma azonban már teljes elhatározással fordított hátat ennek a világnak: „Levágom a fél karom, ha egyszer még beteszem a lábam egy kaszinóba” – jelentette ki határozottan.
A börtönben töltött 17 év során a Viszkis nemcsak a szabadságát veszítette el, hanem az addigi életformáját is. Ugyanakkor nem hagyta, hogy az idő elfolyjon: szakmát tanult, diplomát szerzett, és ma már elismert kerámia készítőként dolgozik. Az alkotás számára nemcsak megélhetést, de terápiát is jelent – az agyag formálása mintha a múlt feldolgozásának is egy eszköze lenne.
A podcast egyik legmeghatóbb része mégis az volt, amikor Attila a gyermekeiről beszélt. Ma már két gyermek édesapja, és minden nap próbál példát mutatni számukra. De tudja: eljön majd a pillanat, amikor szembe kell néznie a legnagyobb kihívással – elmagyarázni nekik, hogy miért volt börtönben. „Nem azért, mert a templomban fütyültem” – mondta félig tréfásan, félig fájdalmas öniróniával. Ez a mondat azonban többet mond minden eddigi nyilatkozatnál: a múlt nem törölhető, de lehetőség van arra, hogy az ember másként írja tovább a történetét.

Az Arccal a csúcsra e heti epizódja nemcsak egy izgalmas portré Ambrus Attiláról, hanem egy fontos társadalmi üzenet is: mindenki hibázhat, de nem mindenki vállalja a felelősséget és a jóvátételt. A Viszkis most ezt teszi – őszintén, nyíltan, emberként.
podcast link: https://youtu.be/U0xi8zZB5zoa